Kedd, Chiang mai. Próbáljuk átverekedni magunkat a tömegen, bár azt nem tudom, hogy hova tartunk pontosan, de követem a többieket. Nem számítottam ekkora parádéra. Az utcák tömve vannak emberekkel. A járdákon árusok. Kaját, piát, vödröt, vizipisztolyt árulnak. Az utakon hömpölyög a tömeg, illetve az autók és motorosok. Demokratikusan megoldották ezt az útlezárást, jöhet mindenki! Kicsit életveszélyesnek tűnik, ahogy félrészeg, vagy nagyon részeg emberek vonulnak a döcögő autók mellett és közben hevesen lövik, locsolják egymást. Végre az is értelmet nyer, hogy miért van mindenkinek pick-upja ebben az országban. Nyilván Songkran miatt. Ugyanis az összes platóra fölszereltek egy, vagy több hordót, tele vízzel és onnan locsolnak nagy boldogan a lent haladókra.

Tehát, haladunk a tömeggel, közben lőnek vizipisztolyból, vödörnyi vizeket kapok a nyakamba az autókról, de a legkedvesebbek az árusok, akik jeges vizet locsolnak.

Megérkezünk egy megfelelőnek tűnő szakaszhoz a folyó mellett, és végre megértem, hogy hova tartottunk. Mindenki vesz egy vödröt, amire egy zsineg van kötve, a többi meg adja magát. Állsz a folyóparton, mered a vizet és locsolod az arra haladókat, ők meg viszont. A robogósokat egyáltalán nem irigylem, elég nehéz lehet úgy vezetni, hogy néha egy vödör vizet kapsz a pofádba.

Az egész városban ez megy 4 napon át. Színpadokat állítottak föl, ahol egész nap koncertek mennek, természetesen onnan is locsolják a vizet a közönségre.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.