Legalább megtanultam angolul, hogy kijárási tilalom. Ez minden jó, amit erről el tudok mondani. Nagy változást nem hozott az életembe, pusztán annyi, hogy nem tudok elmenni hétvégén ünnepelni. Így maradt a munka, mert csak estétől reggelig van ez a „curfew” dolog. Na, de majd jövő héten…

Ma hazafele meg kellett állnom, hogy fölfújjam a gumikat a robogómon, mert…, hát mert, vajon miért? Mert lapos volt. Volt ott egy öreg csóka, aki a bicaját pumpálta volna, de lyukas gumiba nem volt valami hatékony a ténykedése. Legalább nekem segített, mert én meg olyan szerencsétlen voltam, hogy hosszas kínlódás után sem tudtam véghezvinni a feladatot. Közben beszélgettünk, ő thaiul, én angolul. Kérdezte honnan jövök, mondtam, hogy Magyarországról, ő meg nézett furán, először azt hittem csak azért, mert még nem hallott az országról, de miután sokszor ránézett a robogóra, aztán rám, leesett, hogy arra kíváncsi, hogy itt hol lakok. Valahogy nem akarta elhinni, hogy hazarobogok a kis Honda Wave-emmel Magyarországra. Ezért, mondjuk nem tudom hibáztatni. Mondta, hogy ő meg „border patrol”. Végigmértem a 70 éves, 50 kilós csókát, akinek a bicajára egy autó visszapillantó tükre volt ízlésesen fölcelluxozva, aztán mosolyogva mondtam, hogy az király.

Amúgy sok történés nincsen velem mostanság, melózok, meg alszok, ezt így non-stop. Két hét múlva tartanom kell egy előadást a jónépnek, úgyhogy kicsit belehúztam, hogy legyen miről beszélnem. Nem mellékesen a szakdogámhoz is kelleni fog. Néha azért földobom a labor szürke hétköznapjait. Múltkor nekiestem egy csavarhúzóval az egyik gépnek. Volt ám nagy csodálkozás. Nem csináltam, amúgy semmi különöset, pusztán kicseréltem valamit, mert nekem az kellett, de ők persze még nem csináltak ilyet, szóval körém gyűltek bámulni. Azzal is meg tudom lepni őket, ahogy a főnökhöz viszonyulok. Mondtam nekik pár napja, hogy kéne még egy ilyen masina, akkor gyorsabban tudnánk haladni, mondták, hogy az jó lenne, mondjam a főnöknek, aztán röhögtek. Emberünk meg pont arra járt, úgyhogy odamentem, és mondtam neki, hogy vegyél egy ilyen gépet, ő meg mondta, hogy rendben. Na, erre aztán volt nagy ámulás. Persze kérdeztem őket, hogy ők miért nem szóltak neki, de nem kaptam választ. Elég sok mindent meg kell még tanulnom az itteni kultúrával kapcsolatban. Azért szerencse, hogy a vezetőség nem thai.

Mivel ma sikerült az összes DNS polimerázt elhasználnom, így holnap elég csak pár órára beugranom, mivel úgyse tudok sok mindent csinálni. Szóval holnap sokáig alvás lesz!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.