És eljött ez is. Teleafaszommindennel! Ó, nem kell ám megijedni, tudtam, hogy ez bekövetkezik. Szerintem minden így működik, legalábbis nálam. Mint amikor síelsz, vagy vezetsz, vagy bármi hasonló. Eleinte nagy az izgalom, félsz, hogy képes leszel-e teljesíteni, megfelelni másoknak, de sokkal inkább magadnak és azáltal másoknak. Izgalommal és reménnyel tekintesz mindenre. Aztán rájössz, hogy hé, hát megy ez nekem. Rájössz, mint, ahogyan oly sokszor rájöttél már életed során, és még oly sokszor fogsz, hogy képes vagy dolgokra. Az, amit megtanultál, megtapasztaltál eddig, az mind ott van benned, és ha kell, és nagyon akarod, akkor elő tudod hozni. Hirtelen megy a vezetés, megy a síelés, ugyan!, csak érezni kell, és adja magát. Az, ami addig annyira kaotikusnak és érthetetlennek tűnt, hirtelen értelmet nyer, és elkezded élvezni a dolgot. Ugyanez van, amikor belecsöppensz egy új életbe. Más világ, más emberek, más kultúra, gyakorlatilag minden más. Kapkodod a fejedet és csodálkozva nézel mindenre körülötted, szívod magadba az élményeket és tele vagy álmokkal és elképzelésekkel. Szeretnél úgy teljesíteni, ahogy azt elvárod magadtól, és félsz, hogy ez nem fog menni. Ha nem is ismered be, akkor is. Ha nem félsz, akkor nem élsz. És annyira sok az új csoda, hogy néha szinte képtelen vagy befogadni. Majd rájössz, hogy mennyire jól megy ez neked és a „lét elviselhetetlenül könnyűnek” tűnik. És elbízod magad, és azt hiszed, hogy most már ez ilyen lesz… és meghúzod az autót, és hatalmasat borulsz a sípályán. Aztán miután kiismered magadat, és a tapasztalásoknak e mintáját, megfogadod, hogy legközelebb nem így lesz. Most nem élem bele ennyire magamat és, akkor nem lesz pofára esés, de persze ez nem így működik. Más hibáiból kell tanulnunk? Azt nem lehet. A sajátjaidból kell. Idővel megtanulsz könnyebben túljutni rajta, de akkor is mindig pofára kell esned. És a tudatod elkezd védekezni. Kialakul egy szűrő, ami által nem lesz minden csillogó és végre elkezded látni, hogy mi az, ami igazán értékes. Ez az a pont, amikor döntesz. Vagy azt mondod, hogy nekem ez nem kell, és tovább állsz; vagy elkezdesz még keményebben küzdeni, hogy elérd azt, amit szeretnél. És nem félsz a vezetéstől, élvezed a havon száguldást és újra iszod az új élményeket, csak most már nem annyira mértéktelenül. Ez az a pillanat, amikortól igazán elkezdesz tanulni. Oda tudsz figyelni az apró és igazán lényeges dolgokra és az eddigi gyerekes csodálkozást fölváltja a tudásszomj. Jobban, többet, még, még, még! Itt eldől, hogy képes vagy-e arra, amire vállalkoztál.
Mikor megérkeztem, kisgyerek voltam, aki csak pislogott, hogy ez mi, az mi. Elkezdtem dolgozni, végre valami olyat, amit igazán a magaménak érzek. És elkezdtem élni, itt, egy idegen világban. De hiába mész el emberekkel vacsorázni, ők nem a barátaid, nem azok az emberek, akikkel bármiről el tudsz beszélgetni, és akikhez fordulhatsz, ha besokalltál. Nekik csak egy vendég vagy. Ahhoz, hogy barátság alakuljon ki, sokkal hosszabb idő kell. Aztán, mint egy kamasz, dacosan vergődtem az új helyzetben. Szerettem volna, ha figyelnek rám, ha észreveszik, hogy nem vagyok jól. Más választásom nem lévén, beletemettem magam a munkába. És most eljött az ideje, hogy döntsek, vagy befejezem ezt ilyen szenvedősen, vagy fölnövök és megtalálom a helyemet itt is, ahogy máshol is.
Szóval megvolt a pofára esés, az első, lesz még. De alapvetően nem változott a véleményem. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy itt lehetek és szeretek itt lenni. Szeretnék itt dolgozni később is. És képes leszek megfelelni magamnak, pedig az nem kis feladat. Szóval küzdök tovább és élvezem az életet. És mire leírom az utolsó sorokat sokkal jobban vagyok, mint mikor elkezdtem. Life is peachy!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
