Voltam ma megint a chiang mai-i éjszakai piacon. A múltkor valahogy kiment a fejemből, pedig akartam róluk írni. Szóval a farangok (nem thai-ok, mint én is). Ha sétálsz Chiang mai-ban, azt veszed észre, hogy a turistákon kívül vannak arcok, aki láthatóan már itt vannak hosszabb ideje. Közös jellemvonásuk, hogy mindegyik úgy néz ki mintha egyenesen Woodstock-ból érkezett volna. Vagy az lehet, hogy a vietnami háború, vérengzéstől besokallt és fűre átállt, Thaiföldre menekült katonáinak a leszármazottai, akik láthatóan a „peace, love, unity” szellemében nevelkedtek; vagy valamelyik full-moon party-n sikerült túl jó gombát szerezniük és itt ragadtak; de az is lehet, hogy egyszerűen ide vonzotta őket ez a békés kellemes ország… bár szerintem, kell, hogy legyen valami minta.

Arról lehet fölismerni őket, hogy buggyos, színes ruhákban járnak, tele vannak tetoválva (szögesdrót, Buddha, Jézus, télapó, amit akarsz) és általában több kiegészítőt viselnek, mint Batman. Ezen felül természetesen raszták, de legalább hosszú hajúak, sokszor az is színes. Ma például láttam egy kb. 70 éves csókát, akinek narancssárga fonott szakálla volt. Félreértés ne essék, nem leszólom őket. Semmi gond nincsen velük. Sőt, ha megtudom hol van a hippi kommuna, akkor lehet meg is látogatom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.