Ó, csodás szabadnap! Lustálkodtam egészen nyolcig, megreggeliztem, aztán elindultam be a városba, hogy találkozzak egy magyar sráccal.

Ó, kib*****t defekt. Legalább időben történt, így nem valahol a puszta közepén ért a bódotság. Ennyit a szabadnapi kirándulásomról, majd legközelebb.

Jött egy elég kiadós vihar, lehet jobb is, hogy nem indultam el, legalábbis ezzel vígasztalom magam.

Este fölhívtam munkatársamat, hogy irány a gumis. Amíg a szaki ügyködött elugrottunk vacsorázni.

Szeretem ezeket az itteni éttermeket. A Köjál valószínűleg a helyszínen történő tarkólövéssel, felégetéssel, majd a talaj besózásával jutalmazná őket. Szakadt, két oldalról nyitott épületek, ahol vödrökből merheted az jeget és elég bizarr külsejű kancsókból töltheted rá a vizet. A rendelés bemondásos alapon történik, vagy egy cetlire kell fölírni, hogy mit szeretnél. Eleinte ódzkodtam attól, hogy ilyen helyeken egyek, de aztán rájöttem, hogy olcsó és általában finom is, bajom pedig eddig még nem lett tőle.

A legnagyobb probléma, legalábbis számomra, ezekkel a helyekkel, a jelentős éjszakai élet. Értem ez alatt, azt a millió ízeltlábút, amik a fényre gyűlnek oda és folyamatosan hullanak a nyakadba, hajadba, kajádba, vizedbe. Általában a jelentős számú gekkó rendezi a dolgot, de ma valami különleges este volt. Olyan, jó öt centis hártyásszárnyú jószágok lepték el a környéket, de annyira, hogy látni alig lehetett tőlük. Szóval izgalmasan telt a vacsora, egy kézzel ettem, a másikkal meg védtem.

Motorom meggyógyítva! Azért hazafelé még elkapott egy zuhé, nehogy má’ szárazon megússzam!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.