Meg kell, hogy mondjam, mindannyian izgatottan vártuk, hogy milyen lesz Kun Tienchai (Heaw) előadása, lévén nagyon lelkes, rettenetesen izgul, beszédhibás és az angolja hagy némi kívánnivalót maga után, hogy finoman fogalmazzak. A főnök direkt felhívta a figyelmét, hogy nagyra értékelné, ha angolul tartaná az előadást és nem thaiul vagy „jinglishül”. Miután mindenki befutott (a thai emberek nem éppen a pontosságukról híresek) Heaw elkezdte. Téma: géntérképezés, módszer most lényegtelen… na de a nyelv, amin előadta, na, az igen, az valami olyan, ami említést érdemel. Képzeljétek el, hogy ülünk a teremben kb. 15-en. Biotechnológusok, nemesítők, kórtanosok… sokuknak habár alapvető fogalma van a genetikáról, de azért nem túl mélyrehatóan, minek is lenne, nem kell nekik. Emellett angoltudásuk gyenge alapfok körül mozog. Erre kipattan a 150 mély Heaw, aki, ha nem izgul, akkor is dadog, és úgy ejti a szavakat mintha friss nyelvpiercingje lenne és elkezd eszeveszett módon, mindenféle kapcsoltsági csoportokról meg lókuszokról, meg klónozásról hadoválni, rengeteg 10-15 számból/betűből álló kóddal (t.i. gének, pozíciók nevei) megtarkítva mindezt. Érdemes lett volna látni az arcokat. Én leginkább próbáltam nem röhögni, illetve legalább valamit megérteni, ha nincsen hozzá dia, akkor valószínű az előadás témájára se jöttem volna rá. A főnök mellettem néha megszakította a mondókát, hogy egy kis magyarázatot fűzzön a dologhoz. Összességében élvezetes volt a dolog, legalábbis én élveztem. Azt azért érdekesnek tartom, és ezt már korábban is tapasztaltam, hogy itt nem igazán számít, ha valaki beszél. Úgy értem, minden gondolkodás nélkül elkezdenek félhangosan beszélgetni egymással az emberek egy előadás közben, leszarva az előadót. Kérdeztem erről később az egyik csajt és mondta, hogy ez itt is tiszteletlenség, de ezzel is éreztetik ezek az emberek, hogy nekik lehet, mert a beszélgetők legtöbbször komolyabb pozíciót töltenek be. Kulturális különbségek ugye, Hofstede tudná az okot (akinek kimaradt Dronten, annak: http://www.interkulturalis.hu/pagesMO/Dimenzio_Hofstede.html :D)

 

30 perc szünet. Következett a heti eligazítás, biztonsági megbeszélés, fejmosás a teljes második emeletnek. Ebbe most nem mennék bele nagyon mélyen. Lényeg, hogy ment a hatalmi harc, rendesen. Meg a lebaszás is. Nem kéne a laborban kaját tartani, rend kell hogy legyen, és így tovább.

 

És végre a várva várt hétvége, persze nem mintha, nem élvezem a munkát, csak ugye az első közös vacsora.

 

Az étterem a Mae jo egyetemhez (helyi agráregyetem, melynek jelmondata: „A kemény munka, még nem ölt meg senkit”) közel , a többiek erre fele laknak…később úgy döntök, hogy nekem is ide kell költöznöm.  Maga a hely, egy cölöpökön álló terasz, elég nagy és, lévén víz fölött van, elég sok szúnyog látogatja. Szóval kezdetét veszi a thai lakoma. Eleinte csak 3-man vagyunk, a többiek fokozatosan érkeznek. Leülünk, Heaw és Noi rendelnek, fogalma sincs, hogy mit, mert természetesen thaiul tették. Chnag sör…ez is érdekes mondjuk, itt az a módi, hogy egyszerre 1 üveg sört hoznak ki, meg poharakat hozzá, illetve egy vödör jeget, aztán töltögetünk, amint elfogyott jön a következő. Tulajdonképpen érthető ez a módszer, mert a sör nagy (0,64) az idő meg meleg. Befut Am és Duang, majd Fon a férjével és a tündéri 6 hónapos kislányával (azért nem tudom figyelitek-e, hogy megtanultam e neveket). Érkeznek az ételek, először 3 tálcányi bundában sütött kis izé, hozzá mártogatóval (természetesen chilis, mint állat). Megkóstolom az elsőt, valami csirkeszerű, második, na, az nem tudom mi, de mondják, hogy a harmadik az nagyon jó. Az van, hogy én nem igazán szeretem a porcot, nem szeretem rágcsálni, szopogatni, sőt elég rossz hatással van rám, ha véletlenül ráharapok. Erre mi volt a harmadik tálcán? Igen, rántott csirkeporc darabkák. Majdnem leestem az asztaltól. Következőnek egy hal alakú melegítő tálon érkezik egy… na, ki találja ki? …nyert, érkezik egy hal. Belekóstolok, de ez annyira nem nyerte el a tetszésemet, nem vagyok egy nagy halevő. Próbálom őket megtanítani arra, hogy „egészségedre”, de totálisan reménytelen, még hasonlót se képesek mondani. Fon kislánya közben kézről-kézre jár, mindenki  játszik vele egy kicsit. Mikor hozzám kerül azzal kezd, hogy megpróbálja a nyakamban lévő jázminfüzért (amit, korábban kaptam) elfogyasztani, aztán miután sokadik próbálkozásra sem kapja meg megsértődik. Jön a következő fogás, ez egy kesudiós, zöldséges csirke, észak-thai specialitás és nagyon finom, ebből termelek rendesen, majd ez még így ment sokáig, nem tudom összesen hány fogás került az asztalra, volt tintahal, még több csirke, tésztában sült morning glory (ez a hajnalka asszem) és még kismillió más dolog. Mindenkinek sikerül jól tele ennie magát. Ami, a durva, hogy ezért sörrel együtt fizetünk 1200 baht-ot. Közben megbeszéljük, hogy másnap 9-re jönnek értem, mert béreltek ám egy kocsit a cégtől a nevemre (láttam a papírt…mondtam már junior reasercher , vagyok? lényeg, hogy jól hangzik)és indulunk a hegyekbe, "ráájtinolni" vagy "kanyúúni", vélhetően valami evezés lesz.