Jó itt! Egyre jobban élvezem. Tanulgatom a thai szavakat, persze az a 10 kifejezés, amit tudok még nem valami nagy eredmény, de csak nem rég kezdtem el. Vettem egy kis füzetet, az mindig nálam van, aztán ha hallok valami érdekeset, vagy hasznosat azt leírom. Amúgy az igazán nehéz, a kiejtés. Sokszor előfordul filmekben, hogy valami ázsiai nyelvet tanul valaki, aztán ha rosszul mondja, akkor szólnak neki, hogy ahelyett, hogy elköszöntél volna, most épp azt mondtad, hogy közösülnél egy disznóval, vagy más hasonló baromság. Ez tényleg ilyen. Van például a „ma” vagy valami hasonló szó, attól függően, hogy hangsúlyozod, ez lehet anya, macska, kutya, doktor meg még a fene tudja mi, szóval nem árt oda figyelni. Mókás még ez a nyelv, mert tele van olyan kifejezésekkel, ami a magyarban kifejezetten illetlenségnek számít, szóval jól szórakoznak rajtam, mert én is átveszem ezeket. Miért helyett csak „heee”, „hööö” meg hasonlók. Amúgy megy ezerrel a kölcsönös nyelvoktatás, ők erőltetnek engem, hogy thai-ul beszéljek, én meg őket, hogy angolul.

Ó, persze és az ételek. A kezdeti félelmekről lemondtam a gyomorbántalmakkal kapcsolatban. Eszek mindent, ami megtetszik, vagy éppen elém rakják. Banánlevélbe csomagolt ragadós rizs reggelire, ebéd a cégnél, vacsora vagy a piacon vásárolt akármi, vagy étteremben. A ragadós rizst mangóval például kifejezetten imádom. Szerencsére egyre ritkábban eszek egyedül. Valaki mindig elhív vacsorára. Volt koreai vacsora. Ezt úgy kell elképzelni, hogy leültünk vagy 10-en egy asztalhoz, kitettek 3 edényt, ami alulról meg volt pakolva izzó szénnel, a tetején meg volt egy alumínium rész, amin sütni lehetett, oldalt a vályú részében meg főzni a lében. Nehéz ezt leírni, mint egy kutyatál, aminek domború a közepe. Szóval volt ez az edény, töltöttek bele valami alaplevet, a maradék teáskannában az asztalra, mellé egy nagy tányér zöldség, meg egy jó adag hús..mindenféle, csirke, disznó, tengeri herkentyűk. Aztán mindenki fogta a pálcikát és elkezdte megpakolni a szettet. Középre húsok, a levesbe zöldség, hal, tészta…, pár pillanat alatt elkészült, aztán lehetett enni és újra tölteni. Amint elfogyott valami, hoztak még egy tányérral.

Ma japán étteremben ettünk. Egyszer kóstoltam a szusit Hollandiában, előre csomagolt verzióban…éppen az se volt rossz, de frissen…. isteni! Kis tányéron a tekercsek, kaviárba forgatva, mellette valami zöld massza meg valami lehelet vékony rózsaszín izé. Nos, az előbbi wasabi volt, amit a mellékelt tányérkára kellett tenni és szójaszósszal elkeverni, a rózsaszín meg gyömbér. Szóval pálcikával szusi elkap, wasabiban megmárt, aztán egyben bekap. Tudtam én, hogy erős dolog a vízi torma, meg hozzá is szoktam itt rendesen a csípőshöz, de majdnem lefordultam a székről. Az a tipikus tormás hatás, mikor azt érzed, hogy kifordul a szemed és fölrobban a fejed. Mondjuk ez még hagyján, az egyik csaj, aki velünk volt nem vette észre, hogy a zöld salátalevélen még ott van egy, jó mogyorónyi zöld wasabi is…hát elakadt a lélegzete rendesen.

Asszem az ételekről még oldalakat tudnék mesélni, de majd adagolom szép lassan, úgyse emlékszek mindenre, annyi újdonságot eszek itt.

Most, hogy jól laktunk, igyunk valamit! A sörtöltögetős szokást meséltem már. Azonban az, amikor nem csak egy féle sör van egy helyen, az még durvább. Normál esetben a söröknek van promós lánya minden helyen, aki jön és töltöget, azonban ha mondjuk, lehet kapni 4 féle sört, akkor mindegyiknek van és abban a pillanatban, ahogy leülsz, körbe vesz 4 miniszoknyás lány és elkezdenek győzködni, hogy az általa reklámozott terméket vedd. Az első ilyen esetnél konkrétan sokkot kaptam, csak kapkodtam a fejem ide-oda, a többiek meg jót röhögtek rajtam. Aztán, amint döntesz, hogy az 5 üveg ilyen sört akarod inni 70 baht-ért, vagy a 10 amolyat 120-ért, a többi lány lelép és csak a választottad marad, hogy kiszolgáljon egész este…nagyszerű. Azonban, ha nem söröznél, az se úgy van, hogy rendelsz egy pohár valamit. Ha koktél, akkor egy kancsóval hoznak, ha valami rövidital, akkor egy üveggel. Úgy, ahogy mondom! Múltkor voltunk egy szórakozóhelyen, letelepedtünk 4-en, kérdezték mit igyunk, mondom ez a 8 éves skót maláta whiskey jól hangzik, legyen ez. Amikor kérdeztem, hogy miért ilyen drága (450 baht), akkor mondták, hogy nem olyan sok az, persze ekkor még nem tudtam, hogy egy üveggel annyi. Szóval kihoztak egy üveg whiskey-t, 4 poharat, egy vödör jeget, kólát, vizet, aztán mindig jött a pincér és töltögette. Kérdeztem, hogy mi van, ha nem bírod meginni. Mondták, hogy akkor vagy hazaviszed, vagy nagyon sok helyen megteheted, hogy ott hagyod, fölírják, aztán legközelebb, ha mész, akkor folytathatod. Ez is egy szimpatikus dolog.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.