Hétvégén kolléga hívott, hogy ha van kedvem elmehetünk Chiang rai-ba, föl északra, én meg mondtam, hogy persze. Kirobogtunk a buszpályaudvarra, vettünk másodosztályú, légkondis buszra szóló jegyet, aztán 3 óra alatt átszeltük a 150 km-es távolságot. Légkondi csak zúgott, műbőr ülésbe belerohadtam és többször azt hittem, hogy szétesik a busz alattunk, de végül, valahogy teljesítettük az utat.
….hát, sajnálattal közlöm, hogy ez az írás eddig tart, mert hetekkel ezelőtt született, csak nem töltöttem föl a blogra, mert szerettem volna befejezni, de nem sikerült, így utólag meg már nem megy ugyanabban a stílusban, úgyhogy, annak érdekében, hogy elmaradásomat behozzam, most adok egy zanzásított összefoglalót arról ami eddig történt ebben, az öööö… egy hónapban. Bocsánat!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.