Bejöttem reggel melózni, ma is, mert hétvégén dolgozni élmény.  Igazából az, az indok, hogy ilyenkor nyugodtan tudok használni mindent, nem kell másokra várnom, ezért sokkal jobban haladok. Egyébként is élvezem a dolgot. Reggel fölülök a robogómra, laza 25 perc alatt beérek a laborba, még a forgalom sem vészes, a hőmérséklet is korrekt, olyan 30 fok körül, útközben 7Eleven-be beugrok, veszek reggelit meg egy vödör jeges kávét, aztán enyém az egész épület. Üvölt a zene, haladok a munkával, közben olvasgatok, filmet nézek, szóval minden rendben. Illetve minden rendben lenne, ha a nem ütött volna be az áramszünet. Ez elég gyakori jelenség itt, valami vihar megtép egy vezetéket valahol, aztán paff, vége a jó világnak. Úgyhogy most ülök az egyre forrósodó irodában, mert ugye légkondi nélkül pillanatok alatt 40 fok lesz itt is, a számítógépek természetesen leálltak, szerencsére a laborban a masinák nem, mert van tápjuk, de azt nem tudom, hogy azzal meddig bírják. Elindulni nem igazán merek, mert elég fekete kint az ég, lassan fölforr az agyvizem, lemerül a notebookom és még a munkát se tudom befejezni.

Mai ben rai! Ahogy itt mondják, és nagyjából annyit tesz, hogy semmi gond, amíg a notebookom aksija bírja, addig várok, hátha visszajön az áram, vagy elmegy a vihar, aztán vagy elindulok haza, vagy hívok valakit, hogy vigyen haza kocsival.

Áram visszatért! Vihar elkerült! Tökéletes! Azért hazafele láttam, hogy bent a városban elég komoly zuhé volt, kisebb tavak állnak az utak mellett és rengeteg fát megtépázott a szél.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.