Nos tehát akkor, nos! Sunday Night Market, Chiang mai. Helyi nevezetesség, mindenki javallotta, hogy nézzem meg, mert ilyet mér nem láttam és sok turista csak emiatt jön ide. Elöljáróban annyit, hogy nem vagyok egy piacolós gyerek. Különösebben nem tudom örömömet lelni abban, hogy bolyongok a tömegben és megnézek egy csomó gagyit, mütyürt, bóvlit, kézműves terméket, ruhát, lufi árust, hurkást (okay, ez éppen a szerethető), brokkolist, kutyást, macskást, és még a jóisten tudja mit. Mindenesetre úgy gondoltam, hogy nem otthon vagyok, ezért egy látogatást megér, meg amúgy se volt mit csinálnom.
Azt az információt kaptam, hogy ott lesz a szállodám melletti utcában. Valamikor délután kiugrottam kajálni egyet, már akkor gyűltek az árusok és rakták össze a standokat; ki fémből, ki bambuszból, ki meg csak leterített egy pokrócot az út szélére.
Este 6 körül már elég nagy nyüzsgés volt az ablakom alatt, így gondoltam nekivágok, mondjuk a fő indok az volt, hogy már megint éhes voltam :D. Miközben vártam a liftre kinéztem az ablakon és azzal kellett szembesülnöm, hogy nem csak a mellettem lévő utcában megy a móka, hanem a túloldali téren is. Gondoltam ott kezdek, aztán meglesem az utcát, majd keresek valami étkezdét. Szóval átvágtam az úton, szerencsére akkora volt a tömeg, hogy rendőrök irányítottak, így nem volt olyan veszélyes, mint általában.
Piacon kb. az volt, amire számítani lehetett. Rengeteg kézműves termék. Ruhák, faragások, szövetek, játékok etc. Meg emellett milliónyi ételárus. Volt itt minden, mi szem szájnak ingere. Gyümölcsök, édességek (sok kis rikító színű falatka), pálcikára húzott húsok, zöldségek, hatalmas tálakból levesek, tészták, curryk, meg persze rizs. A legszimpatikusabb az volt, amikor kaptál tésztát, aztán magadnak válogathattál rá feltétet. Ja, meg csomó minden banánlevélben sütve. Ez sajnos, megint német természetfilmes lesz, mivel nem ettem semmit innen. Ennek az oka, az, hogy 30 fok volt még este is és másnap jöttek értem 8-ra, előtte ki kellett jelentkeznem, aztán ugye első nap a munkában…szóval nem akartam a WC-n végigszenvedni az egész napot, illetve azon imádkozni, hogy találjak egyet. Bár kaptam hastifusz ellen oltást, de mégis. Ezután átnéztem az utca részre és már igencsak éheztem.
Kép kb. ugyanaz, bővülve a zenészekkel. Nagyjából 10 méterenként ült az utca kellős közepén egy embör és vagy énekelt, vagy veszettül kínozott valami hangszert, ami cserébe agytépő hangot produkált, vagy mindkettő. Itt is széles volt a skála, egy lány a Cranberries-től tolta a Zombie-t, amikor elhaladtam mellette, amúgy elég jól, leszámítva, hogy Zombizzzzz-t énekelt, de ennyi kell; sokan pusztán csak valami thai zenére énekeltek, vagy kornyikáltak. Volt aki táncolt, picike lányok kifestve, gyönyörű ruhában, ezt a thai kéztekergetős táncot; vagy papa nyekergetett, mama vonaglott (erről kicsit Szintiboy ugrott be)…….jaaa meg a kedvencem, az öreg csóka napszemüvegben, vállára akasztva valami ezeréves rádió, arra rákötve egy mikrofon (ami vastagon be volt sebtapaszozva) és nyomatta az éneket. Az igazán lenyűgöző az volt ezekben az előadókban, hogy az utca, a tömeg kellős közepén ültek egy leterített szőnyegen, ha többen voltak (t.i.: zenekar), akkor egymás mögött ültek törökülésben, néha két sorban. Mindezek ellenére senki nem lépett rájuk, rúgta föl, vagy éppen, lökte meg őket. Ennek az oka az, hogy itt nem az megy, mint otthon, ugyanis az egyik oldalon az egyik irányba halad a tömeg a másikon a másikba, és emellett nincsen alkoholárulás, tehát nincsen tele részeg barmokkal, akik úgy élik meg a vásárnapot, hogy anyuci vásárol, ő meg fröcsikézget naphosszat. Egyszer láttam olyat, hogy elrúgták valakinek a pénzgyűjtő bödönét, az is egy részeg német turista volt.
Szóval haladtam a tömeggel, nézelődtem picit, leginkább az ételárusok fogtak meg :D. Az is úgy működött, hogy kb. 50 méterenként volt egy udvar, általában egy buddhista kolostoré és ott volt bent kismillió kajálda, középen meg székek asztalokkal, ahova le lehetett ülni (mondjuk ezek kb. térdig értek). Mikor elértem egy nagy kereszteződést, akkor szembesültem azzal, hogy abban az utcában is megy a piac….2,5 óra bolyongás, eltévedés, visszatévedés és annak megállapítása után, hogy az egész kibebaszott belváros egy nagy piaccá alakult, végre leltem egy éttermet, ahol, volt hely. Leültem, 10 perc alatt bezabáltam az elém rakott sült tésztás finomságot, aztán irány az ágy. Tanulság a jövőre nézve, legközelebb nem kéne megpróbálnom az egészet bejárni, pláne nem éhesen. Amúgy biztosan elmegyek még és legközelebb végigzabálok ott mindent…aztán meg majd lesz valami.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://wigey.blog.hu/api/trackback/id/tr451780772
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.