Szombat, avagy hogyan vettem majdnem gyümölcsöt és hogyan lett majdnem barátnőm
Címkék: gyümölcs bár szombat pálma patkány billiárd chiangmai
2010.02.21. 06:34
Vasárnap reggel! Kicsit kótyagosan, pedig össz-vissz 4 kis sört ittam tegnap, lehet még nem sikerült teljesen alkalmazkodnom az időeltolódáshoz, meg a klímához.
Szóval tegnap együtt reggeliztem a holland arccal (valami René vagy hasonló, nem igazán értettem, picit furán beszélt), aztán ő ment Bangkokba, hogy eltöltsön egy hetet a cég központjában. Az amerikai, európai, illetve ázsiai reggeli lehetőségekből én az utóbbit választottam, nem éreztem különösebb késztetést, hogy itt is rántottát zabáljak. Kaptam egy levesszerű izét, tört, főtt rizzsel és csirkedarabokkal gazdagítva, ja és egy tojás is bele volt ütve. Alapból nem sok íze volt, de miután tettem bele chilit, meg halszószt, finom lett. Itt só helyett nagyrészt ezt a halszószt használják. Miután érzékeny búcsút vettünk egymástól visszakúsztam a szobámba, és elkezdtem írni a blogot.
Kb. egy óra múlva jött a takarító brigád és kiebrudaltak a szobából, úgyhogy elcsattogtam inni egy gyümölcsturmixot. Ez az egyik dolog a sok közül, amit máris szeretek, a friss gyümölcsök és gyümölcslevek. 40 bahtért kaptam egy szép adag turmixot, ami a HI5 névre hallgatott (meg nem mondom mi volt benne, de sok minden az tuti).
Szobámba visszatérve előszedtem a térképet meg az útikönyvet, hogy kitaláljam a mai programot. Miután kiszúrtam a gyümölcspiacot, célba is vettem. A taxizás olcsó, akár tuk-tuk-kal, akár azokkal a piros nyitott kisbuszokkal, amikre csak fölpattansz, aztán visznek csapatostul, majd mindenki leszáll, ahol kedve tartja (ezek azok, akik állandóan föl akarnak venni, mikor próbálok átkelni). Én ennek ellenére gyalog közlekedek, mivel nincsenek nagy távolságok és így többet is láthatok. Szóval gyümölcspiac. Viszonylag könnyen megtaláltam, a nehézséget megint az úton való átkelések okozták. Kiderült, hogy ha véletlenül van is lámpa, az se jelent semmit, esetleg lassítanak, ha szerencséd van, de legtöbbször azt se.
A kínai negyedben van a gyümölcs-, és a virágpiac is, egymás szomszédságában, illetve van itt még egy kínai piac is…vagy csak piac-piac, ahol sok a kínai. A virágpiacon átkeltem, de annyira nem érdekelt, nem igazán akartam virágot venni. A gyümölcsszekció már érdekesebb volt, bár itt se vettem semmit végül, lévén nincsen késem, előre aprított dolgot meg nem mertem, majd kipróbálok mindent, ha már melóba álltam és átköltöztem Mae jo-ba. Az igazi sokk az volt, amikor megtaláltam a hal és a hús árudát. Mellbe vert a szag a 35 fokban.
Olyan ez a bejegyzés, mint egy német természetfilm arról, ahogy majdnem láttak tigrist, de aztán mégse. Ez van! Elmentem a piacra, hogy ne vegyek semmit :D , de legalább bámészkodtam. Élveztem, hogy mindenkinél magasabb voltam legalább fél fejjel. Menet közben láttam pár buddhista templomot, rengeteg van belőlük…de ezt már talán mondtam.
A város úgy néz ki, hogy a belváros rész (ahol én is lakok) körbe van csatornázva. Gyakorlatilag szabályos négyzet alakban körbe van véve. Csatornában szökőkutak, csobogók, meg macskányi patkányok, az utóbbiak főként mellette. Ugrottam egyet mikor az elsőt megláttam, csakúgy, mint mikor az első 5cm-es csótány szembe jött velem, szerencsére az utcán és nem a szobámban.
Szobába vissza, délutáni szieszta. Amikor megérkeztem beszéltem öcsémmel, kérdezte, hogy ablakból pálmafák meg minden….ááá mondom, semmit nem látni, csak valami nagy hegyet a háttérben. Hát most kipihentebben és világosban, rá kellett, hogy jöjjek, hogy valószínű ezektől a baszom nagy pálmáktól nem láttam semmit, amik itt sorakoznak az ablakom előtt. Kell egy kis idő mire földolgozom, hogy egy másik világban vagyok. Mások a madarak, mások a fák. Itt nem csak császkálok zenével a fejemen (főleg, hogy otthon felejtettem) úgy, hogy nem nézek semmit. Gyakorlatilag mindent megbámulok, mint egy kisgyerek.
Este elindultam, hogy fölfedezzem a város számomra eddig ismeretlen részét, mivel azt írták, hogy ott van az élet hétvégén. Tettem egy kört a bizonyos utcában, ami masszázs szalonok és bárok végtelen és néha tökéletesen random sora. Aztán miután sikerült meggyőznöm egy kishölgyet, hogy ugyan engedje már el a kezem, mert én szeretnék enni előbb és csak szétnéztem, szóval mindezek után elindultam az előzőleg kiszemelt étterembe. Azért választottam a helyet, mert gyönyörű kerthelyisége volt, mintha egy dzsungelban enne az ember. Pálmafák meg minden más fák körülötted, kis faasztalok, páfrányok és így tovább. Nagyon hangulatos volt, az egyedüli, ami rontott a varázsán, hogy egyedül voltam, de azért nagyon nem keseredtem el. Rendeltem valami szimpatikus étket, meg egy sört. Ekkor szembesültem a ténnyel, hogy itt a nagy sör az nem ám 0,5-ös, hanem 0,64-es, ami ugye jóval több, már ha csak a számokat nézzük, akkor is. Fő söreik az elefántos meg a tigrises, a nevük persze nem ez, de arra nem emlékszem. A lényeg, hogy finom mindkettő.
A kaja az finom volt megint, szokásos ropogó zöldségek, csirke, meg valami szósz. Nagyon tudom értékelni, hogy itt nincsen mindennek az az egyen íze, ami otthon jellemzi a thai és kínai ételeket. Éppen reklamálni akartam a pincérnőnek, hogy nem kaptam tésztát, pedig kértem, amikor megtaláltam az étel alján. Leginkább káposztalevélre emlékeztetett kinézetre, ízre meg…hát nem is tudom, mint a szójás tészta? talán. Bár elsőre fura volt, de azért nekiestem és ízlett, majd meg kell tudnom, hogy ezt hogyan csinálják. Vacsora után kávé. Isteni kávé van itt. Igazi méregerős eszpresszók, pont, ahogyan szeretem.
Elindultam vissza a korábban említett utcába, köröztem egy darabig, majd megláttam, hogy caipirinha 50 baht, na mondom ez jó lesz, megy valami meccs is, elleszek. Amint beléptem kondult a vészharang, de már nem volt visszaút. Szóval ittam egy finom caipirinhát, mit ittam, magamba borítottam, dumáltam egy sort az asztalomhoz letelepedett jelentős ádámcsutkával rendelkező „lánnyal”, aki láthatóan jól szórakozott, mivel egyből látta, hogy eltévedtem, de rendesen. Aztán elmentem WC-re, ahol majdnem elájultam. Nem kell semmi rosszra gondolni, szabvány WC volt, csak éppen a piszoárba kb. 30 naftalingolyót szórtak, mondjuk nem is láttam molyt közel s távol. Majd angolosan távoztam.
Ez után a laza 3 perces intermezzo után kicsit körültekintőbben választottam ki a következő helyet. Ja, azt nem mondtam, hogy ezek a bárok az utca felé nyitottak és a bárpult is ott van, szóval nem kell benyitnod mindenhova, hogy fölmérhesd mi a pálya. Szóval találtam egy másik ittasellátót. Nem túl borzasztó zenével, kellemes lányokkal. Leültem a pulthoz sörözgetni, közben beszélgettem a lányokkal és a kóbor vendégekkel. Volt két kanadai arc, ők normálisnak tűntek. Adtak az egyik lánynak egy vaníliás szivarkát, aki ettől annyira boldog lett, hogy utána mindenkinek azt mutogatta. Volt még pár 50-60 körüli úr, akik láthatóan nem először jártak arra és nem is csak sörözni jöttek. Az egyik pultoscsaj nekiállt negyedelőzni velem (értelemszerűen, mint az ötödölő, de itt a cél 4 kirakása), persze nem négyzetrácsos lapon tollal, hanem műanyag verzióval. Mikor pár játék után a lány megkérdezte a mellettem ülő csókát, hogy szeretne-e játszani, a válasz annyi volt, hogy „jó, de akkor utána jössz a szobámba és megmutatom az én játékomat”. Ejjha mondom, te aztán nem aprózod el. Utána billiárd. Itt nagy rajongói ennek a játéknak, szóval nem is igazán látni olyan bárt, ahol ne lenne legalább 1 asztal. Játék közben a hölgy megérdeklődte, hogy lehet-e a barátnőm ma estére, mondtam neki, hogy persze drágám, de pénzem nincsen rá…úgyhogy maradtunk a biliárdnál.
Éjfél fele elindultam haza. Csatornaparton sikerült akkorát rúgnom egy szerencsétlen patkányba, hogy csoda, hogy nem tört el semmije, az ő hibája volt…francnak kell elém szaladni. Amúgy séta úgy nézett ki, hogy 10 méterenként pálma, mellette szemeteszsák, abban patkány. Mikor hallották, hogy jövök söpörtek vissza a csatornába, úgyhogy gyakorlatilag díszkísérettel mentem haza. Liftből kiszállva láttam, hogy egy hatalmas forma (akit ma láttam fényben is a reggelinél, és leginkább egy NDK úszónőre emlékeztetett…nem lepődnék meg ha ez lenne a helyzet ténylegesen) kuncogva terelget 2 fiúcskát (nem kisgyerekre gondolok, még mielőtt félreértenétek). Elég megrázó volt.
Szoba. Kóma. Kelés. Reggeli…most meg írom ezt, amit olvastok. Ma tanulás van betervezve napközbenre, este meg kinézek az éjszakai piacra, ami itt van mellettem és állítólag nem szabad kihagyni. Aztán majd megint mesélek, hogy mit nem vettem a piacon. Meg persze nagy zabálások, mert enni jó!
La-gon!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://wigey.blog.hu/api/trackback/id/tr371777341
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.