Szombat reggel. Kortyolgatom a kávémat a szálloda előtt. Nézem a chiang mai forgalmat. Úton szinte csak tuk-tuk-ok. Olyanok, mint amiket a filmekben is látni, mintha 50 éve is ezzel jártak volna. Út mögött régi téglafal, valami ezer éves épületnek a maradványa. Megvan a kép? Tuktukolnak a tuk-tuk-ok, izzik a levegő, vibrál a vöröstéglafal….és ekkor fejem fölül a hangszóróból fölcsendül Louis Armstrong rekedtes, mindig mosolygós hangja :
„I see trees of green…..red roses too
I see em bloom….. for me and for you
And I think to myself….. what a wonderful world”
Komolyan vártam, hogy mikor üvölti el magát Robin Williams, hogy: „Goooood morning Vietnam!”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://wigey.blog.hu/api/trackback/id/tr201777394
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.