Noh eljött ez a nap is. Február 18-án 15:45-kor fölszállt a gépem Ferihegyről. Igazából még fel se fogtam, hogy mire vállalkoztam, csak csücsülök a gépen, aztán majd lesz valami. Leginkább azon aggódtam, hogy ne késsek le semmit. 

 

Hatalmas "szerencsémre" a Budapest-Cairó járaton mögöttem ült  a világutazók klubjának két lepcses szájú tagja, szóval hallgathattam végig a 2 öreglányt, hogy ki merre járt és mit csinált az elmúlt 200 évben. Gyakorlatilag végigpofázták a 3 órát, tipikusan az az embertípus, akinek le fog barnulni a nyelve Bangkokban. "te és képzeld kaptunk Sacher tortát is, meg van sonkatekercs, meg..." waaaaa, mintha nem ugyanazt látná mindenki a kajás tálcáján, nah mindegy kibírtam a 3 órát úgy, hogy ne forduljak hátra és mondjam nekik, hogy "szaporodjatok és sokasodjatok, bár nem ezekkel a szavakkal"(Woody Allen)

 

Megérkeztünk Egyiptomba, mondjuk az vicces volt, ahogy a két hárpia próbálta kiejteni az EgyptAirs nevet….szóval Cairó, a piramisokat sajnos nem láttam, pedig elvileg lehetett volna a gépből, mindenestre gyönyörű volt a kivilágított város. Reptér csilli-vili, modern, tele fejkendős figurákkal. Gurítottam egy korsó Heinekent, megcélozván ezzel a majdani alvást Bangkok felé. Közben jeleztem családomnak, hogy eddig már eljutottam. Isteni szerencse, hogy legalább valakinek van esze a családból, így öcsém volt oly szíves és közölte, hogy van ám dohányzó szekció a reptéren, ahol vagyok…persze ez nekem is eszembe juthatott volna, mármint megnézni neten, neadjisten megkérdezni, de mint mondottam, legalább valakinek van esze….szóval beszállás előtt 15 perccel megleltem a rákosítót, nagy bódogságomban gyorsan el is szívtam 2 szál cigit (köszi Tesó!!!), aztán meg elbotorkáltam beszállni.

 

Felszállás, irány Bangkok! Még foglaláskor direkt olyan helyet választottam, hogy kilássak, meg könnyű legyen mozogni. Mindez akkor bukott be, mikor megkért egy 3 gyerekes család, hogy cseréljek az apukával, aki a gép másik sarkában kapott helyet. Persze jófej voltam, és megtettem, úgyhogy nézhettem a gép széles szárnyát, piramisokat meg megint nem.

 

Az út különösebb izgalmakat nem tartogatott. Kaja finom volt, rádióműsor botrányos, filmek nézhetetlenek, bár Rob Schneider azért nem volt. Valamikor kómába zuhantam, aztán fölkeltem, mikor elértük Indiát, ezt csak onnan tudom, mert néha kiírták térképre, hogy merre szállunk éppen, aztán megint kóma. Megérkezés előtt 2 órával beüvöltöttek egy Jó reggeltet, szóval ekkor ténylegesen magamhoz tértem. Kaptunk valami reggelit, kitöltöttem egy belépési papírt, aztán leszálltunk.

 

Már a cairói 25 fok is eléggé mellbe vert az otthoni 2-höz képest, de Bangkokban a 33, na az igazán letaglózott. Helyi idő szerint 12:00-kor szálltunk le, így volt 2 órám, hogy elérjem a csatlakozást Chiang Mai-ba. Gondoltam addig iszok egy kávét, cigizek, átöltözök etc….hát persze Alice-ka. A bangkoki reptér nem kicsi, viszont kurva nagy. Amikor megláttam, hogy poggyászok 500 m-re, akkor gondolkoztam el először, hogy ez mégsem lesz egy sétagalopp. Szépen kiírták, hogy poggyászfelvétel 6-14 es kapuig erre, 15-25 meg arra, hát nekem aztán lövésem sem volt, hogy hova kéne menni. Kiválasztottam egyet, persze a rosszat, mint később kiderült, de csak annyiban volt az, hogy többet kellett gyalogolnom. Szóval beálltam a sorba, hogy ellenőrizzék az útlevelemet és közben elkezdtem aggódni, hogy le ne késsem a gépet. Vámos, mosoly, fotó, pecsét, siker, irány a poggyász. Meglett a pakkom, szóval lódulhattam, a belföldi járatomhoz. Kapu bezárása előtt 10 perccel odaértem, izzadtam, mint Gokhan az üvegházban (aki nem tudja, járjon utána…lényeg, hogy nagyon).

 

Amúgy azt azért sikerült megállapítanom a nagy rohanásban, hogy nagyon nem otthon vagyok, orchideák mindenhol a reptéren, két épület között komplett esőerdő, kertésszel. Nem beszélve persze a reptér közönségéről, de azon éppen nem lepődtem meg.

 

Irány Chiang Mai! Azt hiszem itt találkoztam először Thaiföld híres kedvességével. Hangulatos kis gép (annyira nem is kicsi). A személyzet thai módon köszöntött minket. Két tenyér összezárva, ujjak orrhoz érintve és enyhe fejbiccentés meg Sawat-dee, ami kb annyit tesz, hogy helló. Gyönyörű stewardess-szek voltak a gépen. Az út mindössze 1 óra volt, mégis kaptunk valami kaját. Kis szendvicseket, meg gyümölcslevet. Ház ez az 1 óra, ez kemény volt. Nem vagyok egy gyenge gyomrú gyerek, de 30 perc múlva rendesen szédültem, mintha hullámvasúton ültem volna (mondjuk, lehet nem kellett volna olvasnom). Nem tudom, hogy a pilóta meglovagolta-é az összes légáramlatot, hogy szórakoztasson bennünket, vagy pedig ez normális volt, de azért boldog voltam mikor végre leszálltunk.

Ekkor jöttem rá, hogy én Bangkokban csak tudtam, hogy meleg van, de nem léptem ki a reptérről (a gépről közvetlen folyosó vitt be az épületbe). Itt viszont gépről ki buszra fel. Hát mit mondjak? Kiszálltam, juhúúú süt a nap, szép az idő, na de hol van a levegő!? Elvonszoltam magamat a buszig, reptér, csomag, keressük meg az embert, aki értem jött. Kilépek a váróba, látok sok táblát tartó személyt, de az én nevemet nem találtam. Gondoltam késik, így elindultam, hogy váltsak baht-ot. Kérdeztem merre lehet ezt, mondták, hogy a nemzetközi terminálnál, ami természetesen a reptér másik felében volt. Pénzváltás megvolt, természetesen a taxisomat is ott találtam, várt rám a Fülöp szigetekről jövő járatnál :).

 

Taxiba be, légkondi be, kérdeztem tud-e angolul erre egy mosoly volt a válasz, szóval nem beszélgettünk. Őszintén szólva utazásom legrémisztőbb élménye ez a taxizás volt. Az még egy dolog, hogy itt is a rossz oldalon közlekednek, de azt is hogy!?

 

A hotelban már várt a cégtől egy ember, név szerint James, aki amúgy thai és nem így hívják, de gondolom ez egyszerűbb volt a hollandoknak, majd egyszer megkérdem tőle a pontos okot. Megbeszéltünk egy-két dolgot, mondta, hogy jövő héten ő nem lesz, de mindent elintézett nekem és hétfő reggel 8-kor vár a taxi, ami kivisz a telepre, majd onnan a végleges szállásomra. Mondta, hogy vasárnap délután legyek itt, mert benéz majd a főnököm. Ezután följöttem a szobámba…végre.

 

Áldassék a hotel, mert volt hideg sör a hűtőmben, amire egyből lecsaptam. Kiadós zuhany után elindultam, hogy vegyek átalakítót a csatlakozóhoz, mivel itt más a szabvány, mint otthon.